Vendégségben a Bakonyban és a Balaton-felvidéken...

Két napot töltöttem az egyik nagyon szép és szívemhez a valóságban közel álló tájegységben.
Az óbudavári Szent Márton katolikus templomban éppen hármas keresztelőt tartottak. Ez a templom a skanzen három felszentelt temploma közül az egyik. Az eredetije 1836-ban épült Óbudaváron, orgonáját pedig 1870-ben a székesfehérvári Szalai Ferenc orgonaépítő mester készítette.

Az alkalomhoz igazán jól illően kedves margaréta díszítést kaptak a templom padsorai

A két nap alatt felügyeletem alá tartozott a Szentgál települést jelképező nagyon szép és szép tárgyakban, bútorokban gazdag egykori kisnemesi, később módos parasztpolgári ház. Közel épült a templomhoz, ez volt a szokás, hogy a gazdagabb házak álltak a templom közelében. Ebbe a házba valósággal "beleszerettem", boltozatos tornáca, szintén boltozatos tágas, világos konyhája, középen szabad kéményes kemencéi, biedermeier bútorral berendezett tágas szobája vonzza a tekintetet és valósággal hívogat.

egyszerűen fenségesek a formái

ezt a képet direkt a boltozatok és a kőasztalka miatt készítettem így közelebbről

a konyha még a tornácról fényképezve

Egyszerűen muszáj ezt a szép szabad kéményes konyhát, a kis és nagy kemencét többféle nézetből láttatni, sajnos a távolságok és a fényképzési lehetőségek miatt csak részletekben lehet bemutatni a sok érdekes tárgyat.

a kis és nagy kemence

nagy méretű főzőedény és virágos tányérok a falon

különböző csuprok és korsók a polcon

A konyhából nyílik a kamra is

kamra belülről, az ajtajából fényképezve

A konyhából bal oldalon nyílik a nagyobbik szoba. Nagyon szép, akkor modernnek számító biedermeier bútorokkal van berendezve.

A cserépkályhát két nézetből is fényképeztem, feltételezhetően Herenden készült, úgynevezett rátét díszes kályha.

a tálalószekrény közelről

ez egy faragott háttámlás pad, nagyon szép darab

Az ajtó mellett a fogason vadászattal kapcsolatos tárgyak láthatók, ez arra utal, hogy az ősök a középkorban kisnemes királyi vadászok voltak és még most is őrzik a vadászat hagyományait. Az idők folyamán kisnemesből parasztpolgárrá váló család nagyon ragaszkodott a nemesi hagyományokhoz, így pl. a nemzetes uram, nemzetes asszonyom megszólításhoz és a vadászathoz is.

A ház tornácán a konyhától balra egy kisebb szoba is látható, ahol a régebbi faragott és intarziás bútorok találhatók.

Ebben az egy házban és berendezésében gyönyörködni egyenlőre bőven elég, lesz még több bejegyzésnyi fotó és látnivaló ebből a tájegységből. Addig  is kellemes nézelődést kívánok.

Két rövid látogatás...

Nyugat - dunántúli ideiglenes tartózkodásom második napján egy kis fotózás erejéig sikerült ellátogatnom Ásványráróra és Drávacsehibe. A valóságban egymástól két eléggé távol eső település, de itt a skanzenban a két tájegység szinte határos egymással.

Ásványráró a Szigetközben található, 1907-ben jómódú középparaszt család lakta. Az épület homlokzata az akkor elterjedő  parasztbarokk építészeti stílus jellegzetes jegyeit viseli.

 


Egy takaros szobabelső, a képen látható részletet ma "étkező saroknak" neveznénk.

A ház konyhájában az "élő múzeum" program keretében a hagyományos paraszti ételeket főzik, abból lehet kóstolni. Ott jártamkor munkatársnőm éppen paprikás krumplit készített.

Ebben a szobában az időben már 1968-ban járunk. A nagyszülőknél vendégeskedő gyerekek a magukkal hozott játékboltban vásárolt játékokkal játszanak.

A nagypapa, hogy unokáinak kedveskedjen  és a régi időkről meséljen előhozta az egykori paraszti játékokat és megmutatta, hogy mi mindennel lehetett játszani, miből lehetett játékokat fabrikálni. Jelképesen múlt és jelen találkozik így a játékok segítségével.

Kalandozásom következő helysége az ormánsági Drávacsehi volt. A gyönyörű rózsákkal a kertjében egy nagyon szép és nagy ház áll előttünk. 1921-ben járunk, a házat egy nagy család, több generáció képviselői lakták

Ebben a szobában pl. a fiatal házaspár lakott. 

A konyhát a ház hátsó részében csak télen használták, a főzésre szolgáló rakott tűzhely adta a meleget és az egész család a nap nagy részét itt töltötte. (Nyáron egy külön erre a célra készült épületben, kis nyári konyhában főztek.)

A földeken végzendő munkákhoz már gépeket használtak.

A rövidke bepillantás mindkét ház esetében egy újabb korszakra, jelentős fejlődésre mutat. Ásványrárón a bolti játékok képviselik a közeledést a jelenhez, (egészen 1968-ig jutottunk) Drávacsehiben pedig a gépek használata jelzi már 1921-ben a módosság mellett a haladást.

Nyugat - Dunántúl II.

A nyugat - dunántúli tájegységben most virtuálisan ellátogatunk további 3 faluba.

A tájegység első háza Vöckönd. Ez egy az 1800-as évek végén épült szegényparaszti hajlék. Itt az élő múzeumi helyszín keretében szintén (akárcsak Kondorfán) kisgyermekeknek tartanak foglalkozásokat a múzeumpedagógusok. Bepillanthatnak a gyerekek a falvak egykori hétköznapi életébe és kipróbálják mindazon feladatokat, amiket akkor gyerekek naponta elláttak, segítve a család életét. A kislányok söprögetnek, mosogatnak, főzésben segédkeznek, a fiúk a jószágok körül dolgoznak, fát hordanak, stb.

A cserépkályhák különösen vonzanak, itt is találtam egy gyönyörű darabot. A mellette lévő nyitott ládából éppen a kislányok öltözködtek a hagyományos paraszti gyermeki viseletbe.

Takaros szobabelső, döngölt padló, fagerendás mennyezet, egyszerű bútorok.

A múzeumban Baglad és a Felsőszenterzsébeti harangláb szomszédságában található a Szentgyörgyvölgy települést képviselő ház. Jellegzetesen L alakú, azaz hajlított ház. Nekem ez az L alak nagyon tetszik, létrehoz a ház előtt egy kis védett belső teret. A házat a 19. 20. század fordulóján zalai kisnemesi család, két generáció lakta, a fiatal házaspár egy gyermekkel és az idősebb házaspár, a szülők. A fiatalok elől, az öregek hátrább. A család a település adottságaihoz alkalmazkodva állattenyésztéssel foglalkozott. Velük lakott még az őrzőgyerek, aki az állatok körül segédkezett. Az állattenyésztők évente többször nagy állatvásárokat tartottak.
Az öreg papa a ház hátsó helységében kurta kocsmát, azaz "bögrekocsmát" működtetett. Ennek a kis közösségi helyiségnek fontos szerepe volt. Itt gyűltek össze a vásározó férfiak és poharazgatás mellett megbeszélték a vásár történéseit.

Az L alakú ház...

Két szép szobabelső...

Úgy tűnik cserépkályha mániás lettem, hát ezt sem tudtam kihagyni.

A konyha egy részlete a kemencével.

Íme a kurtakocsma, (a kurtakocsma kifejezés nem hivatalosan nyilván tartott kocsmát takar) az asztalon kancsók, poharak és a mulatsághoz hozzá tartozó citera. A tartalmas  beszélgetések után bizonyára jól esett kicsit muzsikálni, nótázni. Akár Kossuth nóta is sorra kerülhetett.

Akik bent nem fértek vagy jobban élvezték a szabad levegőt, kint ültek le az ajtó mellett.

Sétánk következő állomása nagyon régi település, Rédics, az ókori borostyán út mellett épült 1868-ban. A csonka kontyos kis házban szomorú eseményt idéz a berendezett szituáció, halottvirrasztást. 

Külön lefényképeztem az egyszerű, de számomra tetszetős módon díszített homlokzatot. 

A szoba közepén áll a ravatal, körülötte a székeken énekeltek, imádkoztak a virrasztó asszonyok.

Itt is találtam egy nagyon szép cserépkályhát, a temetőben majd az elhunyt sírját megtisztelő keresztet támasztották neki.

A rédicsi házból kilépve kiváló alkalom kínálkozott, hogy gyönyörködjek a távolabbi tájban és készítsek egy jó kis felvételt a szélmalomról és az alföldi állattartó tanyáról.

múúúúú

Két nap Nyugat - Dunántúlon...

Eddigi munkám során még nem mozdultam ki az észak magyarországi tájegységből, de most erre is sor került. Két napig "helyettesítettem a kondorfai iskolában", no, nem a "tanító urat", csak a kiállításőrt. Közben megfordultam egy kicsit Bagladon, Szentgyörgyvölgyben, Rédicsen és Vöcköndön. Sőt átlátogattam a kisalföldi  Ásványráróra és a dél - dunántúli Drávacsehibe.

A képen Kondorfa iskolája látható. Jellegzetes kontyos tetős, takaros nyugat dunántúli ház, a homlokzati részen két ablakkal és a tornácra vezető bejárattal. Mögötte a háttérben a hozzá tartozó csűr áll. A fák árnyékában várakoznak a kisdiákok, hogy a tanító úr régi módon, a száz éves hagyományok szerint iskolai foglalkozást tartson nekik az ódon tanteremben.

Itt szintén az iskolát fényképeztem, messzebbről, hogy a harangláb is a képen legyen. Ez a harangláb több falucska és felekezet szakrális helye volt, mert nem voltak elég tehetősek templomokat építeni.

A tanító úr már magyaráz a kis nebulóknak, megmutatja nekik a palatáblát, a palavesszőt, az abakuszt és elmeséli, hogy milyen volt a korabeli regula. Ki is próbálják a gyerekek a régi eszközöket és az akkori óramenetet.

A tanári asztalon még ott sorakoznak kiosztásra várva a palatáblák. Először kezet kell mosni az udvari játék után, ott a mosdótál, a szappan és a törülköző. Aztán beülnek a több évfolyamot képviselő tanulók a padsorokba, mert itt még több osztály közös tanítása folyt.Télen a cserépkályha melegíti az osztálytermet.

Ugyanebben a házban található a tanító lakása, a bejárattól balra a szoba, és rögtön a pitvarral szemben a konyha, a tanítóné területei. Kis csecsemő is nemrég született a családban, ott láthatjuk a bölcsőjét.

A nyugat - dunántúli tájegység másik jelentős és gazdagon berendezett háza a bagladi lakóház. Ez a ház egy kisnemesi sorból származó falusi bíró tulajdona volt, aki a hivatalával járó fizetség okán szépen fel tudta újítani a régi családi házat. Az első kép a homlokzat, a második pedig a hosszú oldalsó kiterjedés és éppen egy gyerekcsoport látogatja.

Ebben a módos házban engem teljesen lenyűgöz a fantasztikus több funkciós tűzhely-kemence komplexum. Nagyon hosszú ideig el tudom nézni. Különleges munka, gyönyörűek a vörösréz fémrészei, van tűzhely, azaz sparhelt része, vízforralója, több sütője, nagy kenyérsütő kemence része, bográcsozó helye és füstölni is lehet benne. (úgynevezett mászókéményes megoldással készült) Sokkal szebb a valóságban, mint a képen.

Íme a család hálószobája. Nagyon szépen illik egymáshoz az asztal és az ágyterítő, látszik, hogy gondos kezek rendezhették be egykor a szobát. A fiókos komódon sok apró üveg és porcelándísz áll. A csillár fém és kerámia. A nagy szentképek hozzá tartoznak az összképhez.

Ezt a kályhát muszáj volt külön lefényképeznem, nagyon tetszik, igen míves munka a díszítés kidolgozása.

Természetesen a virágos motívumokkal festett láda sem maradhatott ki. 

A ház kamrájában minden megtalálható, ami a konyhába már nem fért el, de a háztartásban naponta használatos volt.

Úgy gondolom az érdekes régi emlékekből ennyi most elég, a többi falu meglátogatását egy következő bejegyzésben tervezem.