Jó kis csapat alakult. Másokkal vagyok együtt hétvégén és másokkal hétköznapokon és a beosztás szerint is változnak a munkatársak. Éppen egy hosszú hétvégén, vagyis pünkösd hétfőn készítettem ezeket a képeket.
Az első képen a hátsó bejárat, "a művészbejáró", azaz a szolgálati bejárat. Az épület egyik oldalát a skanzen korábbi jelképei, az idős paraszt házaspár faragott szobrai őrzik.
Perkupa, a lakodalmas ház, itt van a pihenőnk és öltözőnk, persze nem ebben a szép házban, hanem az egyik melléképületben. A homlokzatot díszítő szívecskéket mindenki lefényképezi
A bal oldali szomszéd, Perkupa úrnője. (tudom, hogy Ő nem szereti, ha fényképezik, ezért így sikerült takarni az arcát)
Tájegységünk legszebb kiskertje, Perkupa kertje előtérben a csodás levendulával.
Íme az én "hazám és házam" a Skanzenban...
A mosolygó lányok, "a ténsasszonyok" a ház magas lépcsőjén...
Éva kolléganőm most vendégként, nálam süti a perecet és itt éppen a mákot cukorral kevergeti az öntött perechez.
Jómagam könyökölök a tornácon, talán éppen a szomszédos Novajt fürkészem...
Ez csak egy érdekes felvétel, ajtók és ablakok...
Novaj, egy szép régi palóc ház 1846-ból, ahol a hatalmas lakodalmas kalácsok készültek.
A képen a novaji ház jelenlegi bájos ifjú úrnője...
A kalácsok és a videó arról, hogy hogyan készültek...
Ez pedig a szép szobabelső, a sok kerámia és a magasra tornyozott hímzett párnák jelezték a ház urának módosabb voltát.
Két hatalmas tál a konyha boltív díszeként...
Ha tovább megyek a tájegység vége felé először a hadas telek házait, Domaházát és Karancskeszit látom.
Ennyi az, amennyire minden irányban a házam ajtajából a szem ellát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése