Ismét a Bakony és a Balaton-felvidék...

A korábbi barangolásokat feltétlenül ki kell még egészítenem egy két szép házzal, helyszínnel.

Az első képen látható ház a Káli - medence egyik gyöngyszemét Mindszentkálla települést jelképezi. A Káli - medencében már több évtizedes hagyomány, hogy nagyon őrzik a régi értékeket, ennek jegyében sok szép régi házat felújítanak és korszerűsítenek meghagyva a patinás külsőt.
Ez a ház a környékre jellemző építészeti jegyeket viseli, pl. nagyon szép az oszlopos, boltozatos tornáca. Az 1920-as évek végén 3 generációs család lakta, kőfaragó volt a családfő, az akkori berendezési tárgyaik láthatók.

a füstös konyha kemencéje

a konyhasarkot kamraként használták

Ezt a füstös konyhából is fűthető "fürjmonyos szemeskályhát" egy kapolcsi kályhásmester készítette. (Utána néztem a különös megnevezésnek, mert nem hagyott nyugodni. Kiderült, hogy a kályha mintázatára és a csempék formájára vonatkozik. A stilizált szemet formázó csempék a nagyobb meleget adó felületet szolgálták. A kályha színe, mintázata pedig a fürjtojáshoz hasonlít, a sárga alapszínre barna festékkel fröcskölték a fürjtojás héjához hasonlító pöttyöket, innen a fürjmonyos szemeskályha elnevezés.) Sajnos a szoba többi berendezését nem tudtam fényképezni.

az udvaron áll a méhes

a családfő kőfaragó "műhelye" a színben

A következő hosszú porta egy a XIX. században épült zsellérház. A családfő a különböző módosabb házaknál vállalt munkákon kívül méhészkedéssel, kosárfonással, fúrás, faragással is foglalkozott és disznót is tartottak. (többnyire makkoltatták a közeli erdőben) Felesége a saját maga által főzött lekvárokat, a mézet és az erdőben szedett gombát árulta a piacon.

ezen a vidéken jellemző volt a már hízott disznók számára épített speciális ól, a "hidas", talpakon állt így könnyű volt tisztítani

szabad kéményes kemence

kézi malom

lisztes láda és tárolószekrény a kamrából

 a füstös konyhából is fűthető cserépkályhából kialakított takaréktűzhelyen csak télen főztek és a tágas helyiséget fűtötte, ahol aludtak is

szobabelső, 

az ágy és az alant látható menyasszonyi láda 1820-ból maradt a családra

A Tájegység egyik érdekessége az eredetileg  1888-ban épült köveskáli tűzoltószertár. A benne található lajtos kocsik az 1920-as éveket idézik, akkor használtak ilyeneket.

Szintén Köveskálon állt már a XVIII. századtól a közkút, melyet egy karsztforrás táplált, a kútházat és a mosót 1823-ban építették.

a kút maga a kútház belsejében

a kútház a mosó felől

a mosó, itt az asszonyok a pallókon állva  szapulták, sulykolták a ruhát

Ezzel a bejegyzéssel a Bakony és Balaton felvidék tájegység bemutatását befejeztem. Várom, hogy mikor jutok el látogatóba vagy helyettesítésre valamelyik további tájegységbe, hogy új képeket készíthessek.

Még mindig a Bakony és a Balaton-felvidék...

Igyekszem rövidre szabni a bejegyzéseket, - szándékosan - ezért aztán egy tájegységről több is készül, úgy érzem, muszáj sok szép képet megmutatnom. Érdekesek a látni valók, érdemesebb egyszerre kevesebbet jobban megnézni.

Nyírád településről több mindent sikerült a Skanzennak megmenteni az utókor számára, többek között a fantasztikus - működés közben is látható - vízimalmot. Mondhatom, nagy élmény, no, persze, annak, akit érdekel egy ilyen régi masina.
Igazán szakszerű magyarázattal nem tudok szolgálni, de jobb híján a képek önmagukért beszélnek és nagyon érdekesek. A malmot eredeti helyén Nyírádon a Kígyós patak vize hajtotta, két db úgynevezett felülcsapott vízikerékkel, átmérőjük 3,5 méter. A XIX. sz. második felében népszerűek voltak az ilyen malmok, fénykorukat 1850 - 60 között élték, akkor üzemelt az országban a legtöbb vízimalom.

a malom épülete, éppen távoznak a látogatók a nagyjából negyed órás bemutató után

ez a szerkezet, a szitaszekrény választja szét az őrlés különböző fázisaiban keletkező lisztneműt, kiszitálja a finom lisztet, a darát és a korpát is elkülöníti

rálátás az egyik  hatalmas fa kerékre, amit a vízikerék hajt meg

ezen a képen látszik, hogy két őrlő hely van, a hátsó "parasztra őröl", (nincs alatta szitaszekrény) ez ma a teljes kiőrlésű liszt

más szögből fényképezve, ezen a lépcsőn megy fel a molnár felönteni a búzát a garatba

itt szintén látszik az egyik  kerék

ezek pedig a vízikerekekről készült képek működés közben, a  Sztaravoda patak összegyűjtött vize hajtja a malmot...

A molnár családja a malom épületében lakik, a molnárlegénnyel együtt, aki segít a munkában.

a család szobája

a konyha a szabad kéményes kemencével

konyhai polc szép cseréptálakkal és a kenyérsütéshez előkészített szakajtók

cserépkályha a molnárlegény szobájából

a molnárlegény fekhelye

Az alábbi szép nagy ház, a nyírádi lakóház a tájegység legrégebbi háza, eredetileg 1754-ben épült és a XVIII. században mindig a harangozó családja, katolikus család lakta. Jelenlegi berendezése 1946-ot idézi. A nagy család a saját gyermekein kívül egy rokon kislány is nevelt. A magyarázat szerint a hálószobát csak a férfiak használták, a nők, a lányok a konyhában aludtak..

a hálószoba berendezése egységes, azaz már hálószoba garnitúra

a konyhában zománcozott tűzhely és mászókéményes kemence is található

a konyhaasztalon látható sok edény azt jelzi, hogy vendégséget tartottak, búcsú volt a településen

a kamra

múzeumi élő helyszínként itt folyik a szappanfőzés és a régi hagyományok szerinti mosás bemutatása

a kiállítás anyagában sok hasznos tanács olvasható a folttisztítás régi fortélyairól, a képen egy kezdetleges mángorlógép is látható

a szőlőműveléssel is foglalkozó család borospincéje

A nyírádi vízimalom és lakóház most erre a bejegyzésre elegendő élményt nyújt, hamarosan folytatni fogom.